26: Skorbut Áldozat [oil on canvas, 36.9 x 27.7 inches]
A rabok a szörnyű szállitási állapotokmiatt teljesen tönkre mentek,azután már az alig egy, vagy két hónapi nehéz munka és a gyenge táplálék skorbutot és disztrófiát okozott. Azok az elitéltek, akik a permafrosztos (örök fagyos) földön, bányákban, vagy a meszes gödrökbendolgoztak, sokkal hamarábbmentek tönkre, mint mások.
Azokat a rabokat, akik már teljesen tönkre mentek és nem sok reményük volt a túlélésre, elkülönitett barakkokba helyezték, ahogy ez a festmény is mutatja. Itt éppen egy "doktor" "kezel" egy beteget. Az ilyen ember-roncsokat már haldoklóknak minősitették, mert nem lehetett semmit sem tenni az érdekükben. Az orvosok maguk is elitéltek voltak, és a lehetőségekhez képest mindent megpróbáltak, hogy megmentsék ezeket az embereket, de a vezetőség nem adott nekik általában sem megfelelő orvosságot sem felszerelést. A rendelkezésre álló orvosság jódból és valamilyen szulfid féle gyógyszerből állt, amik nem voltak hatásosak sem a skorbut sem fertőzés ellen. Igy hát az orvosok csak azt csinálhatták, hogy "elviselhetővé" tegyék ezeknek a raboknak az utolsó óráikat ezen a földön.
A vezetőség nem törődött az állandó halálozásokkal, mert állandóan hoztak új elitélt munkaerőt, akik erősebbek voltak mint a márlágerekben szenvedő rabok. Igy aztán nem is volt érdekük, hogy kevesebb legyen a halottak száma.
Az orvosokat külön barakkokba helyezték. Sokszor ide tették a haldoklókat is.
Az orvosok határozták meg, hogy ki képes dolgozni, de az egyszerű láz, vagy a fertőzés nem lehetett ok a kiirásra.Engedélyt a szabadnapra csak akkor adhattak, ha a rab olyan gyenge volt már, hogy nem tudott járni, vagy valamilyen más halálos betegségevolt. Az orvos esetleg a saját életét veszélyeztette, haolyannak adott szabad napot, akinek "nem járt".
